TELJES VERZIÓ MEGTEKINTÉSE: Link

Cím: Átkelés a"semmin". (bicajos lejegyzet)
Címkék:
Blog Beljegyzés: Úgy látom,, a bringások nem egy szószátyár társaság. Keveset írnak. A miérteket még nem kutattam de már párszor megfordult a fejemben, hogy javítani kéne a statisztikán. Nosza! Az első firkantással feliratkoznék a listára---ha sikerül! Átkelés a semmin?? A hegyen született emberkének a síkság = semmi. Ezt lehetne cifrázni de minek. Persze----szögezzük le,, ez nem tény, hanem érzet. Az elmúlt huszon... évben már néhányszor próbálkoztam megtalálni az alföld szépségét,, meglelni a varázsát de amikor már majdnem megleltem,, éppen elcsodálkoztam volna--nos-- éppen akkor megláttam a messzeségben a hegyet vagy az árnyékát , esetleg olyan felhőt amiről hegyre gondoltam és máris de azonnal eltűnt a szemem elől az alföldi csoda a keresett szépség. Ez volt a bevezető és ha kíváncsi vagy a folytatásra--az útra--- készíts magadnak 1 teát! Tea kész? Debreceni indulás. Reggel 7-kor már nyergeltem és a korai levegő borzongatón simogatta a kobakom (( majdnem fázott a fejem, na!)) A városból kiérve máris leveszem amit kell---hirtelen bemelegettem---és minimum szerkóban (( szandál, napszemcsi,fürdőgatyesz)) felveszem a kellemes tempót. Ondódnál töröltem először kobakot és Nagyhegyesnél már inni is kellett. Mire észbekaptam, Balmazújvárosban voltam. Na,, éhes nem vagyok---gyerünk tovább most már neki a pusztának. A hátszél kitartott és--mint később kiderült--a szerencsém is. Hoztam ám magammal fotómasinát, hogy a semmiről remek képeket csináljak! Nektek, cimborák,, mert a semmit én képen nem akarom látni de aki kíváncsi rá,, megnézhesse magának rendesen. Na,, városból ki és 27-es ((hátszeles)) tempóval neki a végtelennek. Eccercsak hallom ám, hogy nagyon nyomul mögöttem 1 traki. Jöhet. Jött is 1 tartályt vontatva de igen jó sebbel. Mire meggondoltam volna a dolgot, máris a szélárnyékában dudorásztam. Juhhé-így vidám az élet!! A traki 34-es tempót nyomott és nekem a távolságra kellett vigyáznom csupán. Drukkoltam, hogy minél messzebbre menjen. bejött. Egyre melegebb lett és mind többször kellett törölni a kobakot. Közben azt láttam, hogy suhanunk el a fényképezésre kinézett semmik mellett. A szememmel csináltam a képeket és most nektek el kell képzelni azokat ((nem nehéz)). Előttem a traki fara imbolyog, balra semmi, jobbra semmi és mögöttem a végtelen út szalagja tekereg a múltba. Nem akartam megállni, mert akkor oda a szupersebesség. Sorra maradtak el a tanyák és egyebek még a Hortobágy folyónak csúfolt csatorna is elkopott és még sok volt hátra. Már haladtunk a 9 óra felé és egyre jobban égetett a nap---féltettem a hátamat. Jajj,, most fogok megégni, mint kacsa a sütőben. De,, mik vannak---cimbik,, a sors gondolatolvasó, bizony! A nyugati csatornánál hidat építenek és pont akkor volt piros. Hopp, nyeregből le--batyuból póló és sityak elő, kobak töröl---lámpa zöld, traki indul és ismét ráragadtam de már felöltözve. Hipp és hopp, Tiszacsegén voltam. Irány a Tisza, majd ott eszek, mert már igencsak elfogyott a tej. Ha a semmiről nem csináltam képet akkor a folyóról már minek?? Mindenki látott már olyat!! Tehát itt sem fotóztam. Pedig szép volt a part és a lapátkerekes komp is de a legszebb a sör volt a rántottával. Megpihenve és felfrissülve indultam a gáton lefelé. Na,, ez volt a csalódás!! Semmit láttam megint. Nyárfás és füzes meg a gát ahol mindig tűz a nap és sehol a Tisza. Hát,, most már nagyon meleg volt és fürdőztem volna kicsit de hol?? Sehol a Tisza! Még Tisza Mancival se találkoztam---pedig nem bántam volna azt sem. A gáton aztán sokan jöttek!! Volt háborús veterán, külföldi túrázók---sőt,, még monokinis csajszival is találkoztam. De jajj, nem volt egyedül,,,őrzővédő kanimandró úgy jött előtte , hogy megint csak a semmit láttam. Nahát!! Ezek után begurultam Tiszafüredre. Az időből és az erőből talán --------mondom, talán--------futotta volna a visszaútra de a nyomasztó hőség miatt a vonatra szavaztam. ((Még a tókerülés is belefért volna)) Jegyvétel és irány a strand: jót pancsikáltam végre a Tisza hűs vizében ((és nem Mancival)) aztán még hűsebb söröcske következett egy nézelődéssel és végül vonat. Vicces, de a legtöbbet a vonatból láttam a semmiről. Így, a végére érve már kezdem pedzeni,, miért is nem írnak a bribgások blogot. Jó utat mindenkinek!